Bemutatkozik a Borsóka Baba-Mama Klub

Bicskei és környékbeli, lelkes kismamák és anyukák csapata vagyunk. Elsődleges célunk egy egymást segítő, támogató közösség megalkotása, mert hisszük, hogy együtt minden könnyebb. Legyen szó a várandósság szépségéről, nehézségeiről, babaápolásról, problémás élethelyzetről, vagy akár egy ünnepre készülődésről, városi rendezvényről, jótékonyságról.
Nyitottság, sokszínűség jellemez bennünket. Van közöttünk fiatal és középkorú, egykét nevelő és nagycsaládos, tősgyökeres és idetelepült, sokat megélt és tapasztalatlan, környezettudatos és "zölden" élő, kézműveskedő és tortavarázsló, beszédes és halk szavú, könyvbúvár és mozgásbarát, konduktor és pedagógus.
Nem köteleződünk el semmilyen irányzat mellett, de elhatárolódunk minden szélsőségtől, diszkriminációtól, politikától. Hozzánk bárki csatlakozhat kortól, hovatartozástól, vallástól és anyagi helyzettől függetlenül. Nálunk nincsenek elvárások, csak jókedv és családias légkör.
Ha szívesen bekukkantanál hozzánk, mert van egy jó ötleted élményed, amit megosztanál velünk, vagy informálódni szeretnél valamiről, esetleg kíváncsi vagy, hogy boldogul csemetéd a társas közegben és közös játékokkal, ne késlekedj! De ha csak szemlélődni, lazítani szeretnél kicsit, nálunk azt is megteheted.

Miért éppen Borsóka?

Egyszerű a válasz: mert összetartozunk, mint borsó meg a héja. Nemcsak mi és gyermekünk, hanem te és mi is. Bár mindannyian mások vagyunk, de célunk, feladatunk megegyezik: szeretni és terelgetni, értéket átadni, példát mutatni, egészséget megőrizni. ebben nyújtunk támogatást egymásnak figyelemmel, pár jó szóval, előadások szervezésével, közös programokkal.

Mária

2004-ben költöztem Bicskére friss házasként. Bár kezdetben nem tetszett a város, fokozatosan kezdtem felfedezni a szépségét. Először az utcánkba szerettem bele, aztán a Telepbe, később a főutcába, és így tovább...Mégis néha nagyon elvágyódtam innen, elsősorban télen, amikor sötét volt és hideg, és komoly kihívást jelentett eljutni a vasúthoz is. Aztán mikor megszületett a lányom, egyre többször éreztem úgy, hogy el vagyok zárva a világtól, elsősorban a barátoktól, családtagoktól. Budapest után úgy tűnt, Bicskén minden olyan nehézkesen megy.

Rájöttem, hogy szükségem van egy olyan közösségre, ahol az embereket hasonló fontos ügyek foglalkoztatják, mint engem (pl.: a pelenka tartalma, fogak száma stb.). Hiányzott a beszélgetőtárs, mert bár a lányom igen kommunikatív, (néha túlságosan is), meg az azóta megszületett fiam is, sőt a pulikutyánk is gyakran hallatja a hangját, azért az mégsem helyettesíti a kismama-társaságot. Vágytam egy olyan helyre, ahol ismernek engem és a gyerekeimet is, ahol együtt örülnek velünk, ahol megoszthatjuk egymással a tapasztalatainkat és az aggodalmainkat. Ahol anyatársakra, beszélgetőtársakra találok, a gyerekeim pedig játszótársakra.
Szerencsére ezzel az álmommal nem voltam egyedül, így nagy lelkesedéssel megalapítottuk a Borsókát.

S hogy mit kell rólam tudni?
Magyar tanárként és szociológusként végeztem, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok neveléstudományból. Nagyon szeretek olvasni, ezért sokat olvasok és olvasáskutatással foglalkozom. :-)
Éveken át cserkészkedtem, nevelgettem a rám bízott ifjakat. Azóta is hiányzik a sok közös játék, éneklés.... Nyaraltattam fogyatékos fiatalokat. Tőlük is sokat tanultam.
Amióta édesanya lettem, a gyerekeim a legfontosabbak: Anna és Gábris. Gyereket nevelni az elképzelhető legizgalmasabb, legszebb (és talán legnehezebb) feladat. Gyakran okoz álmatlan éjszakákat, de rengeteg örömet ad. Sokat kell még fejlődnöm, hogy olyan anya (olyan ember) legyek, amilyen szeretnék. Ebben nagy segítségemre vannak a gyermekeim, akik akaratlanul is nap mint nap tükröt tartanak elém.

(Gyerekei: Anna és Gábris)

Anna Vilma (2007. 04. 18.)

Anna igazi nő. Szereti a szép ruhákat (csak szoknyát hord), a hosszú hajat (de a fésülést ki nem állhatja), az ékszereket és „évődik” a kisfiúkkal.

Anna szenvedélyes és indulatos. Gyakran hisztizik. Az öröme és a bánata egyaránt hevesen nyilvánul meg.

Anna állandóan beszél, kérdez, mesél, énekel vagy magában mormol valamit.

Anna fantáziája nagyon élénk. Nagyon szereti a meséket, könyveket.

Anna jókedve magával ragad. A nevetése, a mosolya ellenállhatatlan.

Anna ragaszkodó. Ha megszeret valakit a szívébe zárja, és nem felejti el. És a szívébe sok ember belefér.

Anna nagyon tud szeretni.

Annát nagyon lehet szeretni.

(Testvére: Gábris, anyukája: Mária)

Amál Viola (2009. 09.12.), Botond Vilmos (2007. 10. 13.)

A fiam meg a lányom
Játszanak az ágyon,
Ahol én és a párom
Kigondoltuk, hogy így lesz.

A fiam meg a lányom
Civakodnak az ágyon,
S hiába magyarázom,
Hogy késő van már, aludni kell.

Amikor még terveztük
Ezt a csodálatos jövőt,

Álmunkba' se képzeltük,
Hogy ilyen cirkusz lesz majd
Minden este lefekvés előtt.

A fiam meg a lányom
Verekednek az ágyon,
S hiába várom,
Hogy köztük béke legyen.

A fiam meg a lányom
Ugrálnak az ágyon,
S kiabál a párom,
Hogy ebből elég legyen.

A fiam meg a lányom
Mesét hallgat az ágyon,
S lassan az álom
Jótékony karjába zár.

- Apu, ne aludj, léccives mesélj még!

A fiam meg a lányom
Kitartanak az ágyon,
Akárhogy csinálom,
Ez most már mindig így lesz.

A fiam meg a lányom,
Nem rózsaszín álom,
Ketten az ágyon,
Hárman az ágyon,
Négyen az ágyon,
A fiam meg a lányom,
Én és a párom,
Valóság, nem álom.
A fiam meg a lányom.
(Bródy János : A fiam meg a lányom)

(Anyukájuk: Judit)

Örömhír!

Megszületett Edina kislánya. Sára november 25-én hajnali fél négykor jött a világra, császármetszéssel. 3250g-mal és 54 cm,rel született. Nagyon jó baba, szépen gyarapszik.

Judit

Még ma is gyakran felelevenedik bennem az emlék: esős, novemberi délelőtt egy szinte ismeretlen, álmos, csendes városbanEgy hatalmas piros babakocsit toltam, benne egy annál apróbb, újszülött fiúcskával, Botonddal. Épp a rendőrség épülete mellett sétáltam a szitáló esőben, és akkor, abban a pillanatban hatalmas magány nehezedett rám, és ott döbbentem rá, hogy mit vállaltunk azzal, hogy gyermekünk megszületésével véglegesen letelepedtünk messze a családunktól, barátainktól, szülővárosunktól. Hogy örültem volna, ha akkor valaki a kezembe nyom egy meghívót a Borsóka klubba! Azóta persze megtaláltam a helyem, és már úgy megyek ki az utcára, hogy találkozok ismerős arcokkal, van aki rám köszön, van kire rámosolyogni! És persze azóta megszületett kislányom, Málika is, akit már nem olyan magányosan vártam.
Fontosnak tartom, hogy legyenek olyan közösségek, ahová tartozhatunk, ismerősökre lelhetünk, ahol nem csak családunk, hanem mi magunk is fontosak lehetünk. Ez vezetett arra, hogy végül néhányan életre keltsük Borsókát, ahová nagy-nagy szeretettel várunk Mindenkit, aki úgy érzi, szüksége van Ránk!
Ezek után ideje bemutatkoznom: Kerekesné Vincze Judit vagyok, Debrecenben születtem és nőttem fel, majd férjem munkahelye miatt csöppentünk Bicskére. Debreceni éveim során számos önkéntes munkában részt vettem, melyek során leginkább fogyatékos embereknek segítettem, táborokat és különböző programokat szerveztem sérült és ép fiataloknak. Dolgoztam lakóotthonokban állami gondozott és down-szindrómás gyerekekkel. 2005-ben végeztem a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző-és Nevelőintézetében, konduktor-tanító szakon. Diplomám megszerzése után képességfejlesztő játszóházakban dolgoztam, ahol 0-3 éves korú gyerekekkel foglalkoztam. Meghatározó állomás volt életemben a bicskei ápoló-gondozó otthon, ahol a felnőtt fogyatékos emberek világába nyerhettem betekintést. Elvégeztem a Ringató módszertani tanfolyamot, és tartottam Ringató foglalkozásokat Tatabányán, Oroszlányban, Biatorbágyon, Vértesbogláron és Debrecenben. Azóta kétgyermekes anyukaként élem az életem, emellett jelenleg esti tagozaton folytatok tanulmányokat csecsemő-és kisgyermeknevelő-gondozó szakon.  

Noémi 2010. 10.15.

 

Legifjabb Borsókánk:)

Benedek Erika kislánya: okt. 15-én reggel született.
Noémi: .51cm és 3450gr volt.

Dorottya 2009. június 10.

Ő, mint neve is jelzi, Isten ajándéka nekünk. Varázslatos fogantatás, csodás várandósság után mindössze 40 perc alatt 2009. június 10-én érkezett meg hozzánk. Kezdeti hasfájósság, sok-sok ringatás után hamar végigaludta az éjszakát. Nyugodt, kiegyensúlyozott, társaságkedvelő kislány. Szereti a zenét, táncot, könyveket. Érti a humort, gyorsan tanul: mutatja néhány testrészét, utánozza az állatok hangját. Rafináltság, huncutság jellemzi. Gyerekek között csendes szemlélődő, szülőkkel szemben határokat feszegető, folyamatosan próbálkozó.De ugyanakkor nagyon szeretgető: ölel, bújik, simogat, cuppanós puszit ad.
Legkedveltebb játszótársai: Unokatesók, Papa, Mama
Legfontosabb személy számára: Apa
Kedvenc dala: Lepke, lepke, Holdviola: Bánat utca
Kedvenc mondóka: Lassan forog a kerék...
Barátja és sporttársa: Gyöngyi néni
Kedvenc tevékenysége: mesekönyvek nézegetése, ácsorgás, hintázás, gardrób átrendezés, konyhai eszközök pakolása, finommotorika fejlesztés "értékes" papírokkal, zacskókkal, cicomázkodás nyakába aggatott tárgyakkal: függönyelkötő, előke, könyv,
Legfinomabb a pocakjának: minden, ami édes: palacsinta, kalács, banán, joghurt, májas dolgok, pizza
Legviccesebb számára: tüsszentés, bohóckodás, taps, lovacskázás
Utálatos dolognak tartja: turmixgép, lépcsőfeljáró, dudálás, orvosi vizsgálat, etetőszék, pelenkázás
Kedvenc programja: Borsóka baba-mama klubba járás.

Ildi

Nehéz és egyben kényes dolog önmagunk bemutatása, éppen ezért nem is teszem. Mondják meg azok, milyen vagyok, akik a legfontosabbak az életemben, akik minden oldalamat ismerik. De addig is pár fontos adat rólam:
-Szül.: 1980. ősz
-Lakhely: Bicske, Kertváros
-Családi állapot: férjezett + egy "rózsaszín" gyermek
-Foglalkozás: óvó néni
-Kedvelt időtöltés: olvasás, lakberendezés, dekorálás, nyersből főtt előállítása, test karbantartása
És ilyennek lát a család:
- 1-es számú keresztfiam, Patrik szerint: magas, sovány, fehér bőrű, fiatalos, mosolygós, néha hirtelen haragú, őszinte, ötletes, kedves, jó    lelkű, költő lélek
- 2-es számú keresztfiam, Erik véleménye rólam: magas, fiatal, nem önző, kedves, szerény, jól bánik az emberekkel
- 3-as számú keresztfiam, Roland úgy gondolja: jó volt, amikor babát szültem és csinosan nézek ki
- Nővérem szerint: többet használom az eszem, mint a szívem, érzelmeimet tökéletesen irányítom, képes vagyok mindenek fölé helyezni az anyagi biztonságot, túlzott megfelelni akarás van bennem, makacs, állhatatos, kitartó vagyok
- Édesanyám véleménye: jószívű, kreatív, ajándékok, programok terén jó ötletekkel rendelkező, néha túl buzgó vagyok, aki sok ember problémáját a sajátjának tud érezni
- Férjem szemében: jószívű, kitartó, precíz, makacs és türelmetlen
- Kislányomnak pedig egyszerűen csak Aja vagyok.

Kislánya, Dorottya

Áron.2010.02.18

Nevem Bancsi Áron.2010.02.18.-án 15:50 kor születtem Tatabányán.Most már 8 hónapos vagyok.Van 4 fogam.Folyton mosolygom,kis huncut vagyok,nagyon barátságos.Ha valami érdekel arra HE-vel vagy Hő vel reagálok.De már a TE-TE is megy ,és pápát is tudok inteni.Szeretek ücsörögni,ás kicsit állni,de egyenlőre még csak olyan kúszó-mászó helyzetben közlekedem.Szeretek emberek körül lenni és a baba-mama klubba járni.

  Anyukája: Edina

Tibcsi, 2010.07.17.

 Tibcsi ( Tibor Csanád ) a legifjabb és egyben az első szülött fiúgyermekünk is. Kicsit furcsa, hogy fürdetésnél gyakran előfordul, hogy a pólónk is pisis lesz, ez eddig nem volt. A kis bendengúz sokat szopik és aránylag jól is alszik. Ha 2 óránként nem kap cicit, vagy csak kicsit is magára van hagyva, akkor azonnal hisztizni kezd. Igazi pasi. Rengeteget mosolyog és gagyog, kivéve, amikor nem sír, vagy alszik. Nagyon aranyosan mosolyog. A kis hörcsög elvan mindkettőnkkel, de ha az anyukája egy kicsit magára hagyja, azonnal kitör belőle az őrület. Olyankor bármit csinálhatok, nem hagyja abba. Persze azért elvagyunk egymással, majd az idő múlásával ez csiszolódik. Egyelőre én még nem tudom etetni.

Testvérei: Sziszi, Nene

Nene, 2005.05.24.

 Nene ( Luca Imola ) lánykánk fiúnak készült, ami a mai napig is érezhető. A csodálatos lányka arc, egy igazi kis bestiát rejt maga mögött. Nagyon jó a kézügyessége, szépen rajzol és igen kreatív, sajnos ez megmutatkozik a falakon és bútorokon is. A Kakas Óvoda kis kedvence lett az utóbbi években, mondhatnám amolyan kis kabalának. Igaz a 2 óvó néni és egy dadus közül az egyik mindig vele kell, hogy legyen, mivel különben azonnal valami csínytevésen töri a kis buciját. Lucust úgy tudnám jellemezni, hogy az az izotóp, amit az USS. Ronald Reagan anyahajó 25 év alatt használ el, az neki éppen hogy csak egy napig kitart. Borzasztó sok energiát használ el. Persze pont ez benne a csodálatos és teszi kivételessé a családban. Pici kora óta van egy rongyinak becézett kis takarója, amit mindenhová vinnie kell. Persze egy igazi gyűjtögető és indulásnál egy kisebb bőröndöt készít mindig ki magának, amiből szelektálni kell. Lucus eleinte nagyon anyás volt, de mára már nem tesz különbséget a szülei között.  

 

Testvérei: Tibcsi, Sziszi

Sziszi, 2002.04.09

Sziszi ( Zsófia Katalin ) a mi kis és gyönyörű elsőszülött lánykánk, mondhatnám a mi kis próbababánk. Sok közös élményünk volt már együtt, melyet főként az okozott, hogy friss házasokként eleinte sokat költöztünk. Az évek során nagyon edzett és napról napra okosabb lesz. Mindig sokat mosolyog és rengeteget segít. Igaz csak módjával. Az iskolában igyekszik és nagyon szépen tanul, igaz itt is vannak hullámvölgyek, mivel meg tudja makacsolni magát. Persze ebbe ránk ütött. Erős egyéniség, de sajna néha kicsit túlzásba viszi a húga iránti gondoskodást. Szofiánk szeret olvasni és érdekli szinte minden. Nagyon apás és sok mindenben követi is és példaként tekint rám.

Testvérei: Nene és Tibcsi

Gábris 2009. 07. 18.

 Gábris (Gábor) születése óta kifejezetten férfias jelenség. Csupa erő, csupa izom... Igazi örökmozgó. Mindenhová felmászik, nem ül sokáig egy helyben, de azért szeret könyvet nézegetni is, főleg ha sikerül megkaparintania nővéreiét vagy az enyémeket. Rajong a járművekért. (Mindenért, ami gurul, legyen az babakocsi vagy traktor). Még aludni is a kisautóival menne. Nevetős, barátságos, kiegyensúlyozott legényke, akit nagyon lehet szeretni, szeretgetni.

Olivér 2008.03.14.

Olivér a család igazi nagyfiúja, büszke bátty, és profin hízelgő unoka. Mindig tudja mit AKAR, és mit NEM.
Fára mászik, kalapál, főz, szeletel, magyaráz. Semmi nem jelent számára akadályt. Szülőként meg néha megmentjük az életét önmagától.
Szivesen megy állatkertbe, mindig MOST. Általában be kell érnie az otthoni állatkert játékka, de amiatt sem panaszos soha. (najó néha ordítva, fetrengve hisztizik egy kicsit, de csak egy nagyon kicsit)
Ja, és a legfontosabb, pilóta lesz ha nagy lesz:)

Janka 2008. 11. 11.

Ő egy igazi ajándék, csak úgy mint a testvére lesz. Egy hihetetlenül jó kedélyü, közvetlen (bár gyerekek társaságban inkább a megfigyelő szerepét játsza), cserfes kislány, aki már most sokat segit a "házimunkában", mindenkinek köszön az utcán és egy-két életkori sajátosságtól eltekintve igazán jó gyerek. Nagyon szereti a könyveket, szeret olvasni. És olyan bájos, hogy napjában többször elmondja, hogy: szeretlek anya, szeretlek apa.