A fiam meg a lányom
Játszanak az ágyon,
Ahol én és a párom
Kigondoltuk, hogy így lesz.
A fiam meg a lányom
Civakodnak az ágyon,
S hiába magyarázom,
Hogy késő van már, aludni kell.
Amikor még terveztük
Ezt a csodálatos jövőt,
Álmunkba' se képzeltük,
Hogy ilyen cirkusz lesz majd
Minden este lefekvés előtt.
A fiam meg a lányom
Verekednek az ágyon,
S hiába várom,
Hogy köztük béke legyen.
A fiam meg a lányom
Ugrálnak az ágyon,
S kiabál a párom,
Hogy ebből elég legyen.
A fiam meg a lányom
Mesét hallgat az ágyon,
S lassan az álom
Jótékony karjába zár.
- Apu, ne aludj, léccives mesélj még!
A fiam meg a lányom
Kitartanak az ágyon,
Akárhogy csinálom,
Ez most már mindig így lesz.
A fiam meg a lányom,
Nem rózsaszín álom,
Ketten az ágyon,
Hárman az ágyon,
Négyen az ágyon,
A fiam meg a lányom,
Én és a párom,
Valóság, nem álom.
A fiam meg a lányom.
(Bródy János : A fiam meg a lányom)
(Anyukájuk: Judit)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése